6. Fejezet: Rossz döntés

  Miután felébredtem az volt az első, hogy körülnéztem. Austin még mindig ott ült és engem nézett. Mosolygott.

- Bocs...Én...én elaludtam. Ne haragudj!

- Semmi baj! Olyan édes voltál!- Itt már nevetett és még én is. - Viszont amíg te aludtál és haza mentem átöltözni, és megjöttek a szüleid is. Nem tudják, hogy itt vagyok.

  Ez olyan érdekes volt. Nálam volt egy fiú, még hozzá titokban! Ezen nevetnem kellet. Austin furcsán nézett rám. De nem kérte, hogy mondjam el min nevetek így nem mondtam el.

- Várj! Itthon vannak a szüleim? Akkor, hogy jöttél be?

- Mielőtt megjöttek volna bejöttem. Bejöttek megnézni, hogy itthon vagy-e, - Itt furcsa arckifejezésem lehetett, mert kezdett megnyugtatni. - de nem láttak meg, nyugi. Lebújtam az ágy mellé. Kicsit béna, de jobb mintha otthon maradtam volna. Szerintem.

- Igen.

- Nem tudom, miért van ez, de amikor veled vagyok, akkor elfeledkezem a gondjaimról, és boldog vagyok. - Felém nyújtotta a karját, a csuklóját mutatva. Vágások voltak rajta. - Az utolsót az előtt csináltam, hogy megismertelek. Amikor ideges, vagy szomorú voltam, akkor mindig vágtam. Mint egy emo. De most hogy megismertelek teljesen más ember vagyok. -Szemlesütve mondta.

- De most már nem csinálod. - A csuklóját néztem, ő meg engem, ahogy az szokott az lenni.

- Már nem. Amíg veled lehetek.

  Az utolsó mondat boldogsággal töltött el. A következő két órában már mindenről beszélgetünk. Elmondtam a New Yorkban töltött éveimet, és elmondtam, hogy milyen ember is vagyok valójában (mint ő, kicsit emo). Elmondta milyen volt az eddigi élete itt Neah Bayben, és megbeszéltük, hogy ugyan olyan zenét hallgatunk, ugyan olyan könyveket olvasunk, szóval sok közös van bennünk.

  Miután elmentek a szüleim Austin haza ment. Én vánszorogtam vacsorázni, majd megpróbáltam valahogy fürdeni. Nagy nehezen, de sikerült mindent elintéznem. Nem tudom, hogy fogok menni suliba ilyen lábbal.

  Reggelre már jó volt a lábam, csak kicsit fájt. Nem tudom, hogy most miért fájt ennyire, hogy kiment a bokám. Nem szokott. A lényeg, hogy tudtam iskolába menni. Mostanában egyre jobban szeretem az iskolát. Nincs annyi ember, most már ismerkednem sem kell, és van, egy úgymond barátnőm is. Ebéd közben négyen szoktunk ülni: Austin, Bob, Nicki és én. Jó ez a társaság. Ma Bob végig a bulijáról beszélt és mondtam neki, hogy döntöttem, én is megyek. Austin furcsállta, hogy így döntöttem, talán még bánta is. Hazafelé elkezdett esni az eső, de be kellett menünk vásárolni Austinnal a közeli hipermarketbe. Segített hazavinni, amiket vettem, majd ott maradt nálunk.

- Ebédelsz velem?

- Ha nem gond, akkor szívesen.

- Persze, hogy nem, hiszen én hívtalak!

  Amikor kettesben vagyunk, akkor sokat nevetünk. Az iskolában mind a ketten nyomottak vagyunk. Egymás jelenlétében önmagunkat adhatjuk. Azt hiszem igazi barátra találtam itt Neah Bayban. A szüleimet utáltam, amiért ide kényszerítettek, és most köszönöm nekik, hogy találkozhattam Austinnal.

- Tudom, hogy nem főzők nagyon jól...- Nem hagyta, hogy befejezem a mondatot.

- Ez nagyon finom! - Mosolyogva mondta, és én elpirultam. -Utána még maradhatok?

- Persze. Együtt csináljuk a leckét?

- Oké.

  Többet már nem beszéltünk. Ebéd után elpakoltam, majd felmentünk a szobámba és megcsináltuk a leckét. Gyorsan készen lettünk.

- És most mit csináljunk?

- Nem tudom. Esik az eső így nem tudunk ki menni. - Kicsit bántam, hogy esik az eső.

- Szeretem az esőt. Megnyugtat.

- Én is. - Az ágyamon ültünk és néztük az esőt. Austin is az esőt nézte nem engem. Ezen kicsit meglepődtem. - Most nem engem nézel. Ez meglepő.

- Akarod, hogy téged nézzelek? - Elpirultam.

- N-nem azért mondtam. Csak furcsa volt.

- Igen. Az.

Közelebb húzódott, amit én nem elleneztem. Furcsán hangzik, de jó volt valakivel együtt nézni az esőt. Nem lehetett mást hallani csak az esőt és a légzésünket. Hirtelen csörögni kezdett a telefon, amire mind a ketten megijedtünk. Felkeltem az ágyról, de túl gyorsan, mert megszédültem. Austin oda termett mellém és átfogta a derekam. A szívem hevesen kezdett dobogni.

- Jól vagy?

- I-igen, csak megszédültem. - Már lefejtettem magamról a kezét és a telefonért nyúltam. Nicki volt az.

- Szia! Mit csinálsz? - Hmm... Egyből letámad.

- Szia. Takarítok. Miért?

- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk Sekuiba.

- Sekuiba? - Austinra néztem. Egyből értette, megkérdeztem, hogy megyünk-e. Intett, hogy nem, így nemet mondtam. - Sajnálom, most nem tudok menni. Hívd el Bobot. Biztos örül neki.

- Oké. Akkor, szia.

- Szia!- Letettem és kikapcsoltam. Nem akarom, hogy zavarjanak. - Na, ez is el van intézve. -Mondtam Austinnak boldogan.

- Miért kapcsoltad ki a telefont? - Szóval észrevette. Próbáltam úgy csinálni, hogy ne lássa.

- Nem tudom. Nem akarom, hogy még többször elszédüljek. - Leültem az ágyra, de már kezdett elállni az eső. - Na és most mit nézünk, hogy elállt az eső?

- Nem is tudom. - Felállt és elkezdett sétálni a szobába. Megállt az íróasztalnál és kinézet az ablakon. - Ennyire át lehet látni? Nem is gondoltam volna. - Nem válaszoltam semmit, csak elpirultam.

- Nem megyünk ki a teraszra?

- De. Ez jó ötlet.

Elindultunk le, cipőt húztunk majd kimentünk. Leültünk az egyik padra, majd körbenéztünk a vizes tájon. Kicsit hűvös volt, és fújt a szél. Én szerencsére pólóban voltam, de Austinon volt pulcsi, ő nem fázott. Kirázott a hideg, amit ő észrevett és közelebb jött, majd átölelt. Ez így romantikusabb volt, de most nem bántam. A vállára hajtottam a fejem, mely tetszett neki. Mosolygott. Valamit motyogott, de nem értetem. Szerencsére nem aludtam el, de arra eszméltem, hogy megjöttek a szüleim.

- Most haza megyek. Majd holnap találkozunk. Szia. - És egy puszit nyomott az arcomra, amitől elpirultam.

- Oké, szia.

  Bementem és üdvözöltem anyáékat. Mondtam nekik, hogy szombaton buli lesz Bobnál, úgyhogy ne számítsanak rám. Megengedték, sőt még örültek is. Felmentem a szobámba, elkészültem a fürdéssel, majd mikor lefeküdtem volna észrevettem, hogy itt maradt Austin táskája. Most mit csináljak? Szaladjak át vele, de akkor mit mondok anyáéknak, miért van itt? Inkább felhívom és megkérdezem, hogy mi legyen. Tárcsáztam is, a második csörgésre felvette.

- Szia, itt maradt a cuccod. Mi legyen?

- Szia, majd reggel odaadod. Holnap is együtt megyünk nem? Reggel negyed nyolckor már kész leszek.

- Oké, ott leszek. Akkor, szia, jó éjt.

 - Jó éjt.

Láttam mikor lekapcsolta a lámpát. Egész este nem aludtam. Végig azon gondolkoztam, hogy mi lett volna, ha nem jönnek meg anyáék. Mindig így fog telni egy délutánom? Nem haladunk semerre. Vagy előre, vagy hagyjuk abba ezt így.

  Reggel a megbeszélt módon mentem, és vittem a cuccát. A hét aránylag gyorsan telt. Az iskolában nem beszélgetünk olyan sokat, de nem is szoktunk. Nem hoztuk fel az előző napi dolgokat, csak hallgatunk. Nicki és Bob végig arról beszélgettek, hogy milyen volt Sekuiba, és, hogy milyen jó lesz a buli.

  Szombat reggel már úgy keltem fel, hogy ez a mai nap szörnyű lesz. Három ok miatt is. Első dolog: buliba megyek ÉN; második: nem lesz ott Austin, amit nem értek, hogy miért számít annyira nekem; harmadik: új emberekkel ismerkedhetek meg megint. Korán eljövök. Azt mondom, dolgom van. Ekkor csörgött meg a telefonom, SMS-t kaptam. Austin írta: Még nem is mondtam hogy hol lakik Bob. elkísérlek, írd vissza mikor indulsz. Visszaírtam: Háromnegyed hatkor.

 Lementem ebédelni, majd összepakoltam a szobámban. Néha átnéztem a másik házba, mi folyik ott. Austin gépezett, bár néha ő is át-átnézett. Nem öltöztem ki, fekete nadrágot és pólót húztam, sötétkék pulcsival. A hajamat kivasaltam, mint ahogy szokott lenni. Háromnegyed hatra kész voltam, így elindultam. Amikor kiértem Austin már ott volt.

- Remélem nem vártál sokáig!

- Nem, dehogy is. Csak most jöttem ki. Még mindig menni akarsz?

- Igen, de nem maradok sokáig. Messze laknak Bobék?

- Két megálló busszal.

Amikor odaértünk a buszmegállóba, akkor ért be a busz. Felszálltunk és csendben utaztunk. A második megállónál le is szálltunk.

- Biztos, hogy nem jössz be te is?

- Igen, ott laknak abba a nagy házban. Ki is van világítva. Sok sikert. - Az utolsó mondatot mosolyogva mondta.

- Oké, köszi. Szia.

  Elindultam a ház felé és hallottam, hogy már megy a zene. Bementem és Bob üdvözölt, majd leültem a kanapéra. Nem beszélgettem senkivel, de nem is akartam. Amikor mindenki megérkezett előkerült az alkohol. Mivel én nem szeretem, nem is ittam. Fél óra múlva már voltak részeg emberek. Tyler, aki az osztálytársam leült mellém. Áradt belőle az alkohol szag.

- Szia, Lisa. - Ő már nehezen beszélt azt alkoholtól.

- Szia, Tyler.

- Tudtad, hogy itt a szobában több mint öt embernek tetszel, és, hogy köztük vagyok én is?- Kicsit meglepődtem, hiszen nem vagyok én olyan szép.

- Nem, de most már tudom. -Tyler egyre közelebb jött hozzám.

- Figyelj, Tyler! Nekem nem tetszik senki. Vagyis egy ember...- Nem engedte befejezni a mondatott, az ujját a számra tette.

- Sss... Nem kell mondanod semmit. - Odahajolt és megcsókolt. Még csak nem is gyengéden. Megpróbáltam ellökni, de ez távolról úgy nézhetett ki, mint ha én is akarnám. Nagy nehezen sikerült és felálltam. Egy sötét alakot láttam kint az utcán elszaladni, de nem azzal foglalkoztam. Tyler is felállt nagy nehezen:

- Akarsz még egy kicsit, bébi?- Elkezdett közeledni.

- Te barom!- Majd pofán vágtam. Szinte meg se érezte. Elszaladtam.

  Egyből hazamentem. Mikor bementem egy üzenetet találtam: „Elmentünk apáddal vacsorázni. Későn jövünk, puszil anya és apa." Hát ez nagyszerű... Megint egyedül lehetek. Felmentem a szobámba és láttam, hogy Austinnál még ég a lámpa. Valamit keresni kezdett az egyik fiókban. Megtalálta, egy penge volt. Egyből tudtam, hogy mit akar csinálni. Nem érdekelt semmi, abban a pillanatban szaladni kezdtem. Mikor odaértem bekopogtam és Mrs. Harlan nyitott ajtót.

- Jó estét! Beszélnem kell Austinnal, sürgősen. -szinte lihegtem, amit furcsának tartott.

- Szia. Oké menj csak.

  Elindultam a lépcsőn. A lépcsőfokokat kettesével szedtem. Furcsán nézhetett Austin anyukája, de most nem érdekelt. Amikor felértem nem vesztegettem az időt kopogással, egyből bementem. Austin az ágyon ült és rám sem hederített, már a csukló szorítóját is levette.

- Ne!- Kiáltottam, de úgy csinált mintha meg sem hallotta volna. Odaléptem és rávetettem magam. Kivertem a kezéből a pengét, majd a kezét a feje mellé, és fogtam a csuklóit. Gyakorlatilag rajta ültem.

- Miért? Azt mondtad, hogy amíg itt vagyok neked addig nem csinálod.

- Igen, de láttam, ahogy Tylerrel csókolóztál. - Szóval ő volt az a sötét alak.

- Te kémkedsz utánam?

- Én... nem... nem tudtalak otthagyni. Láttalak titeket, ahogy beszélgettetek. Amikor a szádra tette az ujját dühös lettem. Majd megcsókolt. Nem tudtam tovább ott maradni, el kellett jönnöm.

- Én nem akartam vissza csókolni! Lehet, hogy egy pillanatra úgy látszott, de nem! Még pofont is adtam neki! De ez miért zavar téged?

  Erre már nem kaptam választ, csak elfordította a fejét és elpirult. Tudtam a választ, mert szeret. Elpirultam, majd visszafordította a fejét, amire én megcsókoltam. Nem ellenkezett, de nem is tudott volna. Elengedtem a kezeit, majd átfordított és én lettem alul. Megcsókolt, a csókja szenvedélyes és gyengéd volt.

- Szeretlek, Lisa.

  Nem tudtam felelni, csak elpirultam, amire megint megcsókolt. Egy pillanatra megállt a szívem. Már én is tudtam:

- Én is szeretlek. - Ez teljesen igaz volt. Nem tudom, hogy lettem egy két hét alatt szerelmes, de megtörtént. Jó érzés volt a szemébe kimondani. Lefeküdt mellém, de nem mondott semmit csak nézett.

- Maradj itt! - Kérlelt, de tudtam, hogy nem szabad.

- Nem lehet. Ha megtudnák a szüleim, kiakadnának.

- Ó, értem. Akkor máskor. - Boldog volt. Felkeltem és megkerestem a pengét.

- Ezt elviszem. Remélem nincs több!

- Nincs.

Odamentem hozzá, és még egyszer megcsókoltam. - Jó éjt!- Majd kisétáltam. Austin anyukája már nem volt ott, lett volna hozzá egy-két

szavam. A szüleim még nem értek haza, még csak kilenc óra volt. Lefürödtem, majd lefeküdtem aludni.

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

Oldal: Sana írása. 6. Felezet
Amatőr Írok Honlapja! - © 2008 - 2026 - amatorirok.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat