8. Fejezet

   Az idő gyorsan telt. Amire észbe kaptam, már majdnem egy éve turnéztak a fiúk. Megpróbáltam nem kimutatni, de nagyon hiányoztak. Főleg Gerard... Bár találkoztam vele egy párszor, mikor épp' New Yorkban jártak, de nem igazan beszéltünk egymással. Mindketten kellemetlenül éreztük magunkat egymás közelében. A legtöbbször csak, olyan sablonos kérdéseket tettünk fel egymásnak, mint például; „Hogy vagy? Mi történt az óta, amióta utoljára találkoztunk?". Az utóbbira még esetleg hosszabban is lehetett volna válaszolni, de mi csak elintéztük egy „Semmi különössel".

   A turné ideje alatt rengeteg változás történt otthon is. Nyáron Kelly néni és Cherry hozzánk költözött, aminek hatására egyre inkább úgy éreztem, hogy egy család vagyunk. Apu eleinte rá akarta beszélni Cherry-t, hogy foglalja el az emeleten lévő, használaton kívüli szobát. De ő és én is ragaszkodtunk ahhoz, hogy közös szobánk legyen. Nem fért be még egy ágy ezért az én francia ágyamban szoktunk aludni. A közös szoba révén, még jobb barátnők lettünk és már elkezdtünk testvérként tekinteni egymásra. Szinte minden időnket együtt töltöttük, mintha össze lettünk volna nőve. Még a 16 születésnapomon készült képeken is mindig együtt vagyunk.

Ennek a nagy egymásra találásnak köszönhetően elmondtam neki valamit, amit lehet, hogy nem kellet volna... Elárultam neki, hogy szerelmes vagyok Gerardba... Ő persze teljesen megdöbbent a dologtól, de mégsem a várt módon reagált. Nem kezdte el mondogatni, hogy „Úrég te meghibbantál! Nem lehetsz szerelmes egy 9 évvel idősebb férfiba!". Ezek helyett a szavak helyet, átölelt és utána elmebeteg mosollyal az arcán azt mondta, hogy majd Ő összehoz minket, de ezt nagy bánatára megtiltottam neki.

Április 5-én, estére vártuk haza a bandát. A gépük késő este érkezett, Cherry-vel nem mehettünk ki apuval eléjük, mert másnap tanítás volt. Mi persze titokban megbeszéltük, hogy fent maradunk, de Cherry szokás szerint bealudt én pedig elkezdtem unatkozni, aminek eredményeként engem is elnyomott az álom.

Másnap reggel a vekker csörgésére ébredtünk, amit egy jól irányzott mozdulattal lecsaptam az éjjeli szekrényről is. „Na, ez sem fog többet csörögni." Gondoltam magamban, miközben elégedett vigyorral az arcomon kimásztam az ágyból és elkezdtem keltegetni Cherryt, akinek az álmát meg sem zavarta az óracsörgés.

-         Heeel... - nyafogta a párnát az arcára szorítva - Csak még egy óra hosszát...! Had aludjak méég!

-         Nem! Kelj fel! Nem fogsz időben elkészülni és megint elkésünk a suliból! - Nem válaszolt, csak még jobban beletemette az arcát a kispárnájába. Ezzel egy kicsit felidegesített, ezért ott hagytam az ágyban és elindultam a földszint felé.

Mostanában Kelly és apu is nagyon korán indul dolgozni, csak mindig azért szaladnak haza, hogy minket elfurikázzanak a suliig. Aznap reggel is már rég dolgoztak, mikor én lementem a konyhába. Amikor a boltívhez értem, mely összenyitotta a nappalit és a konyhát, megláttam Geet az asztalnál ülve kávét szürcsölni. A szívem olyan hangosan dobban, hogy szerintem még Jersey-ben is meghallották. Az agyam felmondta a szolgálatot, ami abban az időben elég gyakran előfordult. Gondolkodás nélkül Gee nyakába vetettem magam. De lehet, hogy rossz ötlet volt, mert szegény annyira megijedt, hogy a bögréje tartalmát mind magára öntötte.

-         Te meg mit csinálsz?! - Kérdezte meglepetten, de én nem válaszoltam, csak még szorosabban öleltem magamhoz. Aztán hirtelen észbe kaptam és elengedtem.

-         B-bocsánat... Csak nagyon hiányoztál... És amikor megláttalak... - Nyökögtem lehajtott fejjel.

-         Nem gond... - Felállt a székről és odalépett hozzám. - Te is hiányoztál... - Mondta fojtott hangon és átölelt. Én pedig pont úgy lefagytam, mint egy évvel ezelőtt, de most legalább én is átöleltem. Éreztem, ahogy a kávétól átázott pólója átnedvesíti az én ruhámat is. Aztán hirtelen eltolt magától. - Jobb lesz, ha én most átöltözöm. - Nevette, majd elindult a szobája felé. Én meg csak álltam és néztem utána. „Érdekes... Komolyan azt hittem, hogy ez az egy év még jobban eltávolít minket egymástól..."

-         Jaj, de hülye vagyok! - Hallottam Gerard hangját a szobája felé, majd megjelent a konyha bejárati boltíve alatt. - Kicsit késve, de; Boldog születésnapot! - Mondta, azzal az elbűvölő, széles mosollyal az arcán.

-         Köszi!

-         És mit kérsz ajándékba? - „Hümm... Téged, naagy piros szalaggal átkötve!"

-         Semmit, köszönöm...

-         Ha nem mondod el, akkor is kapsz valamit! De az nem biztos, hogy tetszeni fog. - A mondat végén mindketten nevetésben törtünk ki.

A beszélgetésünk félbeszakadt, mert megérkezett a konyhába Cherry is.

   - Johh... Rehgelht... - Ásította felénk, majd elkezdte csinálni a reggelijét. Hívott engem is enni, de nem volt étvágyam ezért inkább elmentem felöltözni. Magamra kaptam az egyenruhám. Kihúztam a szemeim (éltem a helyzettel, hogy apa nincs otthon...), kicsit megigazítottam a hajam és lementem a többiekhez.

Amíg én készülődtem, az összes otthonlévő összegyűlt a konyhában és elkezdték fogyasztani a reggelijüket és kávéjukat.

-         Jó reggelt mindenkinek! - Köszöntem.

-         Neked is jó reggelt. - Mondta Bob, teljesen üde hangon. Meg sem látszott rajta, hogy, nem olyan régen még koncertezett. - Te, már ilyen korán iskolára készen állsz?

-         Igen... Nem olyan rossz a suli... - „Ezek után nem csoda, ha strébernek néznek... Pff..."

Egyszer csak valahonnan megszólalt egy ismerős szám... A Thank you for the venom... Mindenki meglepődött és elkezdett hallgatózni, hogy kiderítsék honnan és miből jön a zene... De mielőtt leeshetett volna nekik, hogy egy telefen csörög, már fel is vettem.

-         Szia, apu!

-         Szia, kincsem. 5 perc és ott leszek értetek.

-         Okay, hello.

-         Szia.

-         Apa mindjárt itt lesz. - Mondtam, a még mindig táplálkozó Cherrynek.

-         Mi van? - Kérdezett vissza teli szájjal.

-         Az van, hogy menny felöltözni! - Ripakodtam rá tettetett haraggal. Ő pedig beledobta a kanalát müzlis táljába és felrohant az emeletre - gondolom - öltözni. Majd a fiúkhoz fordultam. - Na és mit terveztek, mit fogtok csinálni, most, hogy vége a turnénak? Tényleg! El is felejtettem megkérdezni, hogy mi történt veletek? - Csak úgy dőltek belőlem a szavak.

-         Ezen a hétvégén hazautazunk egy kicsit... Utána, meg elkezdjük az új lemezzel járó munkálatokat... - „Jól hallok? Új lemez?!"

-         Mikor? Milyen lesz? Miről fog szólni? - Ők meg csak mosolyogtak rám. - Mondjatok már valamit! Légyszi! Na! Ne húzzátok már az agyam!

-         Majd mindent megtudsz időben! - Mosolyogta Ray. - De ígérem, hogy te kapod meg az új lemez első példányát, ha kész lesz.

-         Szavad ne feled! - Kintről dudált apa, jelezve, hogy megérkezett. - Cherry! Jó lenne, ha jönnél! - Ordítottam teli torokból, hogy biztos meghallja.

-         Megyek már! - Ordított vissza, miközben a lépcsőn kocogott lefelé. „Mi aztán tudunk kulturáltan társalogni..."

Beültünk a kocsiba és már száguldottunk is az iskola felé.  A suliban a tanórák viszonylag gyorsan elteltek és mire észhez térem vége is volt a tanítási napnak. Charryvel elindultunk gyalog hazafelé. Út közben pedig arról beszélgettünk, hogy mennyire jó, hogy a fiúk hazaértek.

-         Most eltudom képzelni, hogy mennyire boldog vagy, hogy megint láthatod Gerardot! - Mosolygott rám a természetfelettien széles mosolyával az arcán.

-         Hát igen... - Mondtam lehorgasztott fejjel.

-         Ne mond, hogy még mindig azt gondolod, nem lehet köztetek semmi. - Ripakodott rám. „Mindig megérzi, hogy miről gondolok."

-         Szerintem hagyjuk a témát... - Ez után már tényleg nem beszélgettünk. Csendben sétáltunk be a bejárati ajtón és kényelembe helyeztük magunktat a TV előtt.

Bekapcsoltuk a TV-t és elkezdtük végiglapozni a zenecsatornákat. Jobban mondva Cherry lapozott én meg elterülve, csukott szemmell hallgattam a zenét. Egyszer csak ismerős dallam csapta meg a fülem. A szemeim kipattantak felugrottam és félhangosan kiáltottam:

-         Nehogy elkapcsold az I'm Not Okay-ről!!!

-         Nem is akartam.

Pióca módon rátapadtam a TV készülékre, és kigúvadt szemekkel néztem a videó klipet. Biztos röhejesen néztem ki, mert meghallottam a hátam mögül Mikey nevetését.

-         Ennyire tetszik ez a klip?

-         Aha, meg a szám is. - Mondtam miközben a tekintetem a készülék és Mike között ingázott.

-         Lányok, voltatok már Bellevile-ben? - Cherry és én összenéztünk.

-         Nem. - Válaszoltam. - Miért?

-         Mit szólnátok ahhoz, hogyha a hétvégén velünk jönnétek?

-         Ez most komoly? De titeket nem zavarnánk? Nem biztos, hogy apa elenged...

-         Már megbeszéltük vele, meg amúgy is anyujék meg szeretnének ismerni titeket. Briannel már találkoztak, szóval már rengeteget hallottak rólatok. Főleg rólad, Hel. - intett felém a jobb kezével és elnevette magát amit nem értettem - Rólad még Gee is mesélt. - A szívem hatalmasat dobbant. - Tehát; lenne kedvetek jönni?

-         Persze. - Mondtuk szinkronban.

***Péntek délután, 2 óra***

A kocsiban zötykölődtünk Jersey felé. Cheery és a hátsó ülésen ültünk, Mikey az anyósülésen foglalt helyet. Gerard pedig vezetett. A fülemben bömbölt a zene.  (Természetesen) My Chem-et, System of a Down-t és Placebo-t hallgattam.

Még New York-ban sikerült dugóba kerültünk, ezért a félórás út megkétszereződött, de hál' Istennek nem ölt meg minket az unalom. Amíg a dugóban ültünk megbeszéltük, hogy mit fogunk csinálni a hétvégén. „Megbeszéltük, hogy ma este elmegyünk moziba, holnap egy parkba, ahol gyerekként játszottak a fiúk, azután meg körbevezetnek bennünket a kis városban. Vasárnap pedig majd kitalálunk valamit."

Három óra körül értünk a srácok „szülőházához" Donna néni elénk jött. Látszott rajta, hogy már ideges volt, amiatt, hogy késtünk. Biztos aggódott a fiai miatt.

-         Drágáim!- Mondta, miközben szorosan átölelte Mike-ot és Geradot. - Annyira örülök, hogy végre itt vagytok.

-         Szia, anya. - Mondta Gee. - Apa, itthon van?

-         Persze, a kertben van, épp' most állítja fel a kerti

-         bútort.

-         Ugyan, nem kellet volna ezzel fáradnotok! - Csóválta a fejét Mikey. - Amúgy hogy' vagytok?

-         Remekül kincsem, de most ne erről beszéljünk... Had lássam a két kishölgyet! - Elindult felénk, mert mi addig a háttérben álltunk. - Sziasztok, Donna vagyok, Gerard és Mikey anyukája! - Üdvözölt minket barátságosan.

-         Jó napot Mrs. Way. - Megpróbáltam udvarias lenni, remélem sikerült.

-         Kérlek, szólíts Donnának! - Vonakodva, de rábólintottam. - Biztos te vagy Helena. - Mondta, még mindig felém fordulva. - Még szebb vagy, mint ahogy apukád és Gererd mesélte. - Éreztem ahogy elöntötte az arcomat a vér és elpirultam. - Te pedig biztos Cherry vagy. Rólad sajnos nem hallottam, olyan sok mindent, de majd a hétvégén úgy is megismerjük egymást, egy picit. Na, de most gyertek be, megmutatom a szobátokat.

-         Anyu, melyik szobában fognak aludni a lányok? - Kérdezte Mike.

-         Gererd szobájában. - Mondta, miközben elindult a bejárati ajtó felé, majd felénk fordult. - Nem baj, hogy csak egy franciaágy van a szobában?

-         Nem, dehogy. Otthon is együtt alszünk. - Mondta Cherry.

-         És akkor én hol alszok? - Kérdezte Gee, durcás arccal. Pontosan úgy viselkedett, mint egy kisgyerek.

-         Az öcséddel.

-         Remek...

-         Na! Régen is aludtunk már együtt! Ugyan mi bajod van velem?!

-         Tudod a „régen-en" van a hangsúly. Tudod, mindketten megnőttünk egy kicsit azóta...

-         Majd, ha nem férünk el, akkor leköltözöl a földre! - Mondta gúnyosan Mike.

-         Miért pont én?!

-         Mert enyém a szoba!

Amíg a fiúk veszekedtek, beértünk a házba és Donna felvezetett minket az emeletre, Gee szobájába. Lepakoltuk a táskáinkat és én rögtön elkezdtem a saját tengelyem körül forgolódva nézelődni. A szoba falai pirosak voltak és az egyikre fekete denevérek voltak festve. Felismerte Gee festési stílusát. „Biztos, hogy ő csinálta azokat a denevéreket." Rajzok és fényképek is voltak a falon. Azokat nem néztem meg igazán, mert úgy voltam vele, hogy még holnap is lesz rá időm.

-         Hogy tetszik? - Kérdezte Gerard a hátam mögül. Kissé összerezzentem, mert nem vettem észre, hogy bejött.

-         Nagyon jó! Az én szobám falára is festesz ilyen denevéreket? - Megdöbbent arckifejezést vágott, aminek nem igazán értettem az okát.

-         Honnan tudtad, hogy...?

-         Megismertem a stílusod. - Vágtam a szavába.

-         Amúgy apa bejött a kertből, gyertek, ismerkedjetek meg vele.

Lementünk a földszintre és bemutatkoztunk Donald bácsinak. Ő is, ugyanolyan barátságosan üdvözölt minket, mint Donna néni. Még pár viccet is elsütött, amik után rájöttem, hogy Gee honnan örökölte a humorát...

Nyolc óra táján kimentünk a kertbe vacsorázni. Donna, hagyományos olasz vacsorát készített., ami nagyon finom volt. Utána pedig elindultunk a moziba. Úgy terveztük, hogy egy jó kis vámpíros horrort nézünk meg, bár Cherry és Mikey nem igazán rajongott az ötletért.

A film tizenegyig tartott. A mozi épülete előtt valaki megszólalt a hátunk mögül.

   - Gerard? Gerard Way? - Egy kellemes női hang volt. Megfordultam és megláttam egy középmagas, szökésbarna hajú nőt, aki épp' Gee felé tartott. Gee is időközben megfordult.

   - Emma Lewis?

   - Igen... Istenem! De régen láttalak! Hány éve is?

   - A érettségi osztón, 7 éve...

   - De, megváltoztál! Alig ismertelek meg! Írtó helyes lettél! - Ajaj...

   - Hát.. öhm... köszönöm... Te is rengeteget csinosodtál, bár 7 éve is szép voltál.

   - Ugyan! - nevetett - Valamelyik este igazán összefuthatnánk és beszélgethetnénk. Mit szólsz? - Ohh, ne...

   - Rendben, de nem tudom, hogy mikor lesz időm rá, mert csak erre a hétvégére maradunk és már elterveztük a lányokkal, hogy mit fogunk csinálni.

   - Értem. Akkor ebédeljünk holnap együtt, ötösben. Mit szóltok hozzá? - Nézett ránk, akik eddig csak külső szemlélőként hallgatták a beszélgetést. Mikey és Cherry összenézett és beleegyezően bólintott. Én is bólintottam, de csak azért, mert nem akartam magyarázkodni. „Nem akarom tudni, hogy ebből mi lesz!!!"

---

Oldal: Venom írása. Helena, 8. Fejezet (Fan Fiction)
Amatőr Írok Honlapja! - © 2008 - 2024 - amatorirok.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat