Amatőr Írok Honlapja!

"Az író elsősorban nem azért ír, hogy olvassák. Persze hogy szeretné, ha olvasnák. De elsősorban az írásért ír, mindenekelőtt azért, mert ez az ő létezési módja, mert így veszi birtokába - ő és a könyve - a valóságot." Félicien Marceau

2.Fejezet: Szörnyű egy hét

A következő napokban kicsit depressziós lettem. Állandóan az a tudat zavart, hogy el fogunk költözni és itt kell, hogy hagyjam ezt a város. A szüleimmel az óta se beszéltem és nem is fogok egy darabig. Megérdemlik akármennyire is a szüleim. Nem érdekel.

  Megpróbáltam a lehető legkevesebbet otthon lenni, ha apám vagy anyám otthon volt. Nem tudtam meglenni velük egy térben. Elmentem moziba, vásárolni - ami nem vall rám- és mindegy egyebet csináltam, de többnyire egyedül. Néha velem jött vásárolni Christina, de ő éppen az új pasijáról dumált, és valahogy sose volt hozzá kedvem, ezt ő is észrevette.

- Hahó, Lisa! Figyelsz te rám? Nem tudom mi jár a fejedben, de már kezd egy kicsit az agyamra menni!

- Bocsi csak gondolkodtam! Akiknek van agyuk azok azt is szokták!- kicsit gúnyosan mondtam, amitől megsértődött és elment. Utána kiabáltam hátha meghallja még: - Nem baj, sértődj meg, majd nem kell elbúcsúznom tőled a költözéskor!

Meghallotta. Megállt, majdnem visszafordult, de aztán felemelte a fejét és ment tovább. Micsoda lavinát zúdítottam el. Christina elmondja a suliban, hogy elkötözök és mindenki sajnálni fog. Középpontba fogok kerülni, és nem akarom!

  Másnap az iskolában mindenki furcsán nézett rám. Tudtam, megint járt a szája. Egy lány odajött hozzám megkérdezni, hogy tényleg el költözök-e. És én nem tagadtam, mert tudtam, hogy anyámék nem engednek. Kezdtem beletörődni, elköltözünk. Kedden mikor hazaértem mind a ketten otthon voltak.

- Anya, Apa. Elfogadtam, hogy elköltözünk. Megyek pakolni.

- Hát jó. - Látszólag meglepődtek. És még én is, hogy egyszer így fogok érezni.

  Felmentem a szobámba és elkezdtem pakolni. A dobozok már ott voltak az ajtómnál. Elsőnek az apró tárgyakat kezdtem rakni. Mikor megláttam Bob képét - aki a fogadott bátyám - hirtelen elő törtek belőlem az emlékek. A képen még csak tizenkilenc éves volt. Autó balesetben halt meg, utána több hónapokig szinte zombi voltam. Nem voltam képes sehova menni csak az iskolában és egész nap a szobámban ültem. Miután beraktam az összes képet, gondosan lefordítva, hogy ne legyenek emlék rohamaim. A ruhákat nem raktam dobozba, azok még kellenek.

  Anyámék bejelentették, hogy hétvégén költözünk, ez azt jelenti, hogy még ki kell három napot bírnom az iskolában. Szerdán már nem néztek olyan sokan, de így is odajött egy-két lány, hogy sajnálja, hogy el kell költöznünk. Pedig még csak nem is ismernek! Christina megtette a hatását.

  A csütörtök már sokkal kegyetlenebb volt. Már oda is ültek mellém ebéd közben, és még órán is. Próbáltam úgy csinálni mintha nem érdekelne, de igenis érdekel. Christinával sem beszéltem és szerintem nem is fogok, mert így könnyebb elmennem, hogy nem kell az egyetlen barátomtól elköszönnöm. Majd ha már elköltöztünk, akkor felhívom.







Weblap látogatottság számláló:

Mai: 7
Tegnapi: 34
Heti: 75
Havi: 503
Össz.: 102 062

Látogatottság növelés
Oldal: Sana írása. 2. Fejezet
Amatőr Írok Honlapja! - © 2008 - 2024 - amatorirok.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »