12. Fejezet

   Csak álltam és bambán bámultam magam elé. „Hogy lehettek ekkora idióta...?! Nem igaz, hogy ezt nem tudtam volna higgadtan és normálisan megbeszélni vele..." Fortyogtam magamban. „Ráadásul Emmával volt... Hát ebbe inkább már bele sem akarok gondolni, hogy mi történt köztük..." A szívem megsajdult, miközben ezen gondolatok cikáztak a fejemben. Vett pár mély lélegzetet, hogy lenyugodjak, majd a lábaim akaratom ellenére elindultak Gerard szobája felé.

Az ajtó előtt megtorpantam. „ Biztos jó ötlet ez? Mi van akkor, ha nagyon haragszik rám?" Jóformán végig sem tudtam gondolni, mi van akkor, ha Gerard nem akar velem beszélni, mert amikre észbe kaptam már be is kopogtam az ajtón. Aztán rájöttem, mit is csináltam és elkezdtem azért imádkozni, hogy már aludjon és ne hallja meg a kopogást. Hátat fordítottam és gyors léptekben el akartam indulni a szobám felé, de akkor kinyílt az ajtó és kilépett rajta Gee.

-         Hát te? - Kérdezte, miután elnyomott egy hatalmas ásítást.

-         B-bocs, ha felkeltettelek, cs-csak bocsánatot akartam kérni az előbbiért...

-         Ugyan, ilyenekért nem haragszom. - Mosolygott rám azzal a mindent elsöprő mosolyával.

-         Akkor... én megyek is... Szép álmokat... - Megfordultam és azt kívántam, bárcsak köddé válhatnék... De akkor Gerard mellém lépet.

-         Nincs kedved egy kicsit beszélgetni velem? - Méregzöld szemei az enyémeket keresték.

-         Nem vagy fáradt?

-         De, csak nem birok aludni. - Összeforrt a tekintetünk. Egyszerűen nem bírtam elfordítani a fejem és szó nélkül felmenni a szobámba és lefeküdni aludni... És úgy tenni mintha soha sem lettem volna belé szerelmes. - Maradj egy kicsit. - Kérlelt igéző hangon.

-         J-jó... - Remegtem, mint a nyárfalevél. Gee pedig elmosolyodott és elindult a szobájába, én pedig szó nélkül követtem leszegett fejjel.

A szobában leültünk az ágyra egy mással szemben. Gerard az ölébe vett egy kispárnát és a huzat gombjaival kezdett babrálni. Néha fel-fel nézett rám és szólásra nyitotta száját, de végül nem mondott semmit. A szemeim majd' leragadtak, de nem akartam elaludni. Beszélgetni szerettem volna Gee-vel. Vagy csak egyszerűen mellette szerettem volna maradni. Egyre sűrűbben pislogtam, amit valószínűleg ő is észrevett.

    - Nem gond, ha eldőlök egy kicsit az ágyadon? - Kérdeztem.

    - Dehogy, csak nyugodtam. - Meg sem vártam a mondat végét. Elterültem az ágyon.

    - Miért pont velem akarsz beszélgetni, hajnali ötkor? - Csúszott ki a számon. Ha fáradt vagyok egyszerűen nem tudok normálisan gondolkodni...

    - Nem tudom... Talán azért, mert már nagyon régen beszélgettünk így kettesben. - Hatalmasat dobbant a szívem. „Lehet, hogy szeret velem beszélgetni.?"

    - Értem... - Elkezdtem gondolkodni, valamin, amiről tudnánk beszélgetni. - Jól haladsz a dalírással?

   - Ami azt illeti nem igazán... - Savanyú mosoly ült az arcára. - Nem igazán tudom, hogy hogyan is fogalmazzam meg az érzéseimet. Na, meg nem is igazán tudom, hogy milyen témával tudnám felkelteni a fiatalok figyelmét...

   - Jaj, mert te annyira öreg vagy... - Mosolyogtam gúnyosan.

   - Erről jut eszembe; már régebben is megszerettem volna kérdezni tőled, hogy számokat szeretsz.

    - Hát talán nekem az a legfontosabb egy dalban, hogy őszinte legyen és valódi érzéseket tartalmazzon.

    - És mit szólnál ahhoz, ha azt mondanám, hogy teenage violence?

    - Az jó téma... Elég sok érintettje van szóval aktuális és te biztos őszintére tudod megírni, mivel... - „túl messzire megyek. Ezt nem kellene felemlegetnem."

   - Mivel tizenévesként hatalmas lúzer voltam? És minden k*csög, szemétláda focistának én voltam az egyik állandó célpontja? - Fanyarul elmosolyodott. - Igazad van...

   - A pompon-lányok is benne voltak a szekálásokban?

   - Persze. Miért kérded? - „Pff..."

   - Hát... - Megfordultam, hogy ne kelljen Gerardra néznem. - Tudod, én bírnék megbocsájtani valakinek, aki tönkretette a gyerekkorom...

     - Óóóó, értem. - Megfogta a vállam és a hátamra fordított, hogy az arcomra bírjon nézni. - Mike mesélt neked valamit Emmáról? - „Biztos, hogy kíváncsi vagy az igazságra?"

    - Nem... Ami azt illeti egyszer véletlenül meghallottam, hogy miről beszélgettek, és utána már magamtól összeraktam, mi hogy' történt... - Bocsánatért esedező kiskutyaszemeket meresztettem rá.

    - É-értem...

    - De ne nem hallgatóztam vagy valami, csak... - Vágtam a szavába, mert rájöttem, hogy elég kétértelmű dolgot mondtam.

Nem beszéltünk többet. Megint csak bámultunk egymásra. Folyamatosan egymás tekintetét fürkésztük. „Vajon mire gondolhat? Az ő szíve is annyira zakatol, mint az enyém? Ő is ég a vágytól, hogy legalább egyszer érezhesse a kezeim érintését? Nem hiszem... Ő már mást szeret... Én sosem voltam számára több egy barátnál és most már nem is lehetek." Nem emlékszem, hogy utána mi történt, az utolsó kép ami bevillan arról az estéről, hogy Gerard betakar egy pléddel és kedves mosollyal a gyönyörű arcán „jó éjszakát" suttog. Majd elhomályosodott minden.

Az ablakon beszűrődő napsugarak gyengéden simogatták az arcom. A fejem belefúrtam a kispárnába és belélegeztem az illatát. Sampon és dohány szaga volt. A takaró alól kilátszottak a lábaim és a vállaim ezért megigazítottam magamon és megpróbáltam visszaaludni. Két kézzel magamhoz szorítottam a párnát, ami addig a fejem alatt volt. Abban a helyzetben furcsamódon egy pillanatra úgy éreztem, mintha Gerardot ölelném. Nem tudom, hogy a párna illata vagy a fáradtság tette ezt velem, de akkor, abban a röpke pillanatban el is hittem... Aztán berobogott a szobába Cherry. Az ágy szélére ült és elkezdet ébresztgetni. Eleinte tettettem, hogy alszok, de egy bizonyos idő után elkezdett idegesíteni a szűnni nem akaró rázogatás. Mérgesen felültem az ágyon és gyilkolásra kész tekintettel megkérdeztem Cherry-t, hogy mi ennyire fontos.

-         Ne mond, hogy elfelejtetted! - Háborgott.

-         De mondom. Mire kéne emlékeznem?

-         Hát arra, hogy ma elmegyünk vásárolgatni! - Lelkesedett.

-         Tényleg... - Teljesen lelombozódtam. - Nem lenne gond, ha elhalasztanánk, vagy ha én nem mennék?

-         De gond lenne!!! Két hete folyamatosan tologatjuk! Szóval, most felemeled szépen a segged, felöltözöl és indulunk! - Láttam a tekintetén, hogy nem fog engedni a dologból, így felálltam az ágyról és egy fintor kíséretében elhagytam a szobát.

Első utam a konyhába vezetett, ahol apu és Kelly beszélgettek. Köszöntem nekik, aztán gyorsan eltűntem a színről, had legyenek egy kicsit kettesben. Felsiettem a szobámba. Előszedtem a ruhásszekrényemből egy hosszú mélykék inget és felhúztam hozzá egy fekete cicanadrágot. „ Ebben legalább nem látszik az úszógumi amit növesztettem...

A földszintem már teljes harci díszben várt rám Cherry és sürgetésként az ajtó felé mutogatott.

   - Sziasztok, nem sokára jövünk! - Szóltam be az ebédlőbe.

Kisétáltunk a legközelebbi buszmegállóig és felszálltunk a buszra. A plázába érve Cherry rögtön a kedvenc butikjai felé vette az irányt, engem pedig rögtön rángatott maga után.

-         Nézd Hel! - Az orrom előtt lebegtetett egy zöld rövid ujjút. - Próbáld fel, neked biztos jól állna!

-         Nem, túl simulós. Ebben látszódna hájam...

-         Hel, te vagy az utolsó ember a földön, akire azt mondanám, hogy hájas. - A kezembe nyomta a pólót és betolt egy próbafülkébe. - Felpróbálni! Én addig megyek nézelődni. Aztán mutasd meg hogy' ál! - Aztán otthagyott.

Magamra csuktam a próbafülke ajtaját és elkezdtem vetkőzni. Felhúztam pólót és elkezdtem „pózolni" a tükör előtt. „Kicsit nagy a nyak-kivágata." Állapítottam meg végül, majd kinyitottam a fülke ajtaját és elkezdtem keresni a szemeimmel Cherry-t. De mást találtam...

Körülbelül 5 méterrel előttem állt Emma agy másik nővel és nézegették a farmereket. Gyorsan visszamentem az öltözőbe és levettem a zöld pólót és felhúztam a sajátom. Épp' ki akartam slisszolni, amikor meghallottam Emma hangját a szomszédos fülkéből.

-         Igazad van Liz, ha lebukom, akkor nagyon sokat veszthetek ezzel a kis játékkal, de úgy gondolom megéri kockáztatni. Meg mondjuk nem is járok olyan rosszul Gerardal; gazdag és nem is néz ki túl rosszul. Sőt! Kár, hogy egy sültbolond. - Mind a ketten felnevettek én pedig kétségbeestem. El sem tudtam képzelni, hogy mit is tegyek.

Kirohantam a fülkéből és Cherryt a kezénél fogva a kasszához rángattam. Gyorsan fizetünk, majd rögtön a pláza kijárata felé vettem az irány. Cherry kérdezgette, hogy' mi bajom, de nem válaszoltam, csak törtem előre. Meg sem álltam a buszmegállóig.

Lihegve kapaszkodtam bele barátnőm vállába, és komoly hangon megszólaltam.

-         Emma átveri Gerardot!

-         Tessék?? - Értetlenkedett.

-         Jól hallottad! Hallottam amint mesélte egy nőcinek, hogy csak játszik vele!

-         De honnan...?

-         A plázában volt, és a velem szomszédos próbafülkéből hallottam, hogy mit beszélnek!

-         Biztos, hogy ő volt?

-         200%!!!

-         És akkor most mit csináljunk?

-         Szólunk Mikeynak. Ő majd beszél Gee-vel.

Megérkezett a busz, mi fölszálltunk. Annyira ideges voltam, hogy egész úton tördeltem a kezeimet, dobogtam a lábammal, egyszerűen nem bírtam nyugton maradni. Aztán mikor leszálltunk szinte hazáig futottam, ami elég érdekesen nézhetett ki, mivel Cherry táskáinak a felét én vittem. De nem érdekelt, hogy ki lát. Csak haza akartam érni és „meg akartam menteni" Gerardot.

Már bejárati ajtónál voltunk, mikor megpillantottam egy ismerős autót a háznál... Emma Lewis ott volt nálunk... Egy pillanatra még levegőt is elfelejtettem venni, mert eszembe jutott, hogy mit művelt velem múltkor az a pszichopata, de erőt vettem magamon és akkora lendülettel, amekkorával csak tudtam bevágódtam az ajtón. Mikey a nappali kanapéján ült és szabályosan megrémült tőlem. Mielőtt megkérdezhette volna, hogy mire is vélheti a dolgot én már el is kezdtem mondani a magamét.

Ámultan hallgatott végig, majd felállt és elindult az emelet felé.

-         Vá-várj! - Kapaszkodtam a karjába. - Ne úgy mond el Gee-nek, hogy Emma is hallja!

-         Félre hívom, ne aggódj.

Felmentünk a lépcsőn, és egyenesen a nappali felé vettük az irányt, de mielőtt odaértünk volna még egyszer megállítottam Mike-t.

-         És kérlek, ne azt mond neki, amit én neked... Ha lehet engem ne is keverj bele... Csak azt mond, hogy ne bízzon benne meg etc... Jó?

-         Jó, megoldom.

Bevágódtunk a szobába, mint két fél tégla egészben.

-         Gee, beszélhetnénk? - Kezdte Mikey.

-         Most?

-         Most!

-         Rendben. - Mondta, majd Emmára nézett, aki szerintem sejtette, hogy miről lehet szó, mert rögtön izzó szemekkel kezdett pásztázni.

Gerard és Mikey lementek a földszintre... Én pedig kettesben maradtam azzal a vadállattal. El akartam indulni a szobám felé, de elkapta a bal csuklóm, a hátam mögé csavarta.

-         Mit képzelsz magadról?! - Kérdeztem tőle fojtott hangon.

-         És te? Azt hiszed, hogy van bármi esélyed is Gee-nél? - Halkan felnevetett. - Minek nézne rád - a rút kiskacsára - , ha itt vagyok neki én is. Amúgy, meg úgy sem fogja elhinni, amit Mike mond neki. Tudod, tagnap előtt este sikerült végleg magam mellé állítani. - Gúnyosan és sokat sejtetően beleharapott az alsó ajkába, majd ellökött magától, úgy hogy elestem, és lesétált a földszintre.

Összekuporodva ültem a földön. Még hallottam, hogy elköszön és azt mondja, hogy „hívták a munkahelyéről és mennie kell"... Gerard pedig „kicsimnek" szólította, mikor elbúcsúztak...

---

Oldal: Venom írása. Helena, 12 Fejezet (Fan Fiction)
Amatőr Írok Honlapja! - © 2008 - 2024 - amatorirok.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat