Amatőr Írok Honlapja!

"Az író elsősorban nem azért ír, hogy olvassák. Persze hogy szeretné, ha olvasnák. De elsősorban az írásért ír, mindenekelőtt azért, mert ez az ő létezési módja, mert így veszi birtokába - ő és a könyve - a valóságot." Félicien Marceau

10. fejezet

   A délután hátralevő részében Mikey próbált vigasztalni több-kevesebb sikerrel. Mondjuk az tényleg jól esett, hogy nem hagyott depresszióba süllyedni megint. És ennek érdekében megtett mindent; először elvitt megvenni Gerard szülinapi ajándékát, egy denevéres, szegecses karkötőt, utána pedig megmutatta az iskolájukat kívülről, meg még egy csomó helyhez elvitt.

Fél hét körül értünk vissza a házukhoz. Mire Cherry-vel becsomagoltuk az ajándékot Gerard is visszaért. Jókedvűen bevágódott a szobánkba és ledobta az ágyra magát. A kis piros csomagolópapírba bevont ékszert még időben sikerült eldugnunk.

-         Milyen volt a délutánotok? - Kérdezte rövid idő múlva.

-         Jó... Remekül szórakoztunk MIKEY-val HÁRMASBAN. - Válaszolt Cherry gonosz szemeket meresztgetve Gee-re. - Neked?

-         Öööö, remekül, tök jót beszélgettem Emmával. - Mondta, miután magához tért a pillanatnyi sokkból, majd felém fordult. - Helena, még mindig nem akarod elmondani, hogy mit kérsz a szülinapodra?

-         Nem, de azért köszi.

Még egy picit heverészet az ágyon, majd szó nélkül felállt és ott hagyott minket. De nem sokáig maradtunk kettesben, mert kb. öt perc múlva belebegett Donna néni. Becsukta maga után az ajtót, majd vett egy hatalmas levegőt.

-         Lányok, ti ugye tudtok titkot tartani?

-         Persze Donna néni. - Felelte közömbös hangon Cherry.

-         Remek! Akkor megszeretnélek titeket kérni, hogy segítsetek készülődni Gerard szülinapjára. - Cherry-vel összenéztünk, végül megszólaltam.

-         Természetesen segítünk Donna néni, de  mi nem igaz tudunk sütni...

-         Jaj, a tortát elkészítését csak bízzátok rám! - Jókedvűen felém fordult. - Azt hallottam a fiamtól, hogy nagyon szépen rajzolsz. Feldíszítenéd te a tortát? - „Gee mesél rólam az anyukájának..."

-         I-igen. - Cherry-re nézett. - Feltudnád hívni Frankie-t, Ray-t és Bobot, hogy holnap érjenek ide hét előtt?

-         Igen.

-         Remek! Amint Mikey jelenti, hogy Gerard elaludt, elkezdjük a munkát!

Ez a kis beszélgetés részben segített elfelejtetni velem a délután történteket és elfogott egy bizonyos kellemes izgatottság, hogy jól sikerüljön a meglepetés.

Fél tizenkettő körül Mike kopogott az ajtón, hogy végre kezdhetjük a munkát. Halkan osontunk az emeleten, nehogy felkeltsük Gee-t. Majd a lépcsőnél kicsit megtorpantunk, mivel, olyan fájdalmasan nyikorgott minden egyes lépésnél, hogy még a halottakat is felkeltette volna. A földszinten, már kicsit bátrabban mozogtunk, bementünk a konyhába, ahol Donna serénykedett. Tojásokat tört fel, és választotta szét a sárgájukat a fehérjéjüktől. Majd egy kis házi mérleg segítségével kimért valamennyi lisztet és hozzákeverte a tojássárgájához.

Nem sokat teketóriáztunk mi sem, rögtön elkezdtünk segédkezni. Felvertük a tejszínhabot (kis segítséggel), pudingot főztünk, Ételfestékkel színeztük a krémeket.

Két óra körül Donald bácsi is megérkezett és bevetette magát a munkába.

Mikor már megtöltöttük a torta piskótáját és bevontuk az alapkrémmel elkezdtem díszíteni. Az elején még fogalmam sem volt, hogy milyen is legyen, de végül bevillant Gee szobája. Piros ételfestékkel színezett krémmel bevontam a tortát, majd fekete krémmel mázoltam rá egy denevért. Nem igazán voltam megelégedve a munkámmal, de a többieknek tetszett és azt mondták, hogy biztos tetszeni fog az ünnepeltnek.

Felpakoltam a piros részre mind a 25 gyertyát. Cherry pedig már a nappalit díszítette a „nagy meglepetésre".

Háromnegyed hétkörül halk kopogtatást lehetett hallani az bejárati ajtón. Donald engedte be a vendégeket; Ray-t, Bobot és Franket.

A csapat férfi tagja ezután már nem igazán csináltak semmit. Mi is csap a hulladékot takarítottuk el.

Miután befejeztük a készülődést Cherry-vel felmentünk kicsit aludni. Az egész éjszakás készülődés kimerített minket. Bár az a két és fél óra sem segített túl sokat. Átöltöztünk és lementünk a földszintre. Ahol a többiek már izgatottan várták a szülinapos ébredését.

-         Na jó, én ezt már nem bírom! Keltse már fel valaki Gee-t! - Nyafogott Frankie.

-         Rendben... - Sóhajtotta Mike és elindult a lépcső felé, de én még időben kapcsoltam.

-         Várj! Majd inkább én. - Felsiettem az emeletre és megálltam az ajtó előtt. Finoman kopogtattam, de nem kaptam választ. Résnyire nyitottam az ajtót és megpillantottam az édesen alvó Gerardot. Odatérdeltem az ágymellé és az ujjaim hegyével finom elkeztem simogatni a vállát. Hosszú, fekete, hullámos haja az arcába lógott, ezzel kiemelte bőre sápadtságát. Rendkívül halkan elkezdtem szólogatni, hogy felébredjen. De lehet, hogy csak a gondolataimban szólogattam, mert nem akartam véget vetni ennek a csodálatos pillanatnak. De mégis elkezdett forgolódni és kinyitotta méregzöld szemeit.

-         J-jó reggelt... - Makogtam. - Anyukád mondta, hogy keltselek fel...

-         Neked is jó reggelt...

Egész idő alatt egymás szemébe bámultunk. Nem tudtuk elengedni egymás tekintetét. Végül Gee felült az ágyon és közölte, hogy mindjárt lent lesz. Én vettem a célzást és egyedül hagytam.

A nappaliban már mindenki elbújt a bútorok mögé, én is így tettem. Bepréseltem magam Frank és Bob közé, akik nem mellesleg egy kisebb fotel mögött helyezkedtek el.

Rövid időn belül léptek hallatszódtak, majd egy puffanás abban a fotelből, ami mögött elbújtunk.

-         1-2-3 - Számolt valaki a kanapé mögött.

-         Meglepetééés!!! - Ordítottuk egyszerre és előugrottunk. De talán kisebb lendületet kellet volna vennem, mert majdnem a fotelben ülő Gerard ölében landoltam. Az még szép lett volna...

-         Úrég! - Ordított vissza Gee a rémülettől. Szegény majdnem kapott egy enyhébb infarktust.

-         Boldog születésnapot kincsem! - Mondták a Way szülök miközben szorosan átölelték fiukat.

-         Boldogat, haver! - Veregette meg a vállát Ray.

-         Boldog szülinapot! - Ölelgette meg barátját Frankie és még egy puszit is nyomott az arcára, aminek hatására Gee igen érdekes arcot vágott. - Bocs, megszokás. - Röhögte Frank.

 

Mikey és Cherry is megölelte. Már csak én voltam hátra. Egymásra néztünk, de mielőtt megszólalhattam volna, már el is kezdte mondani a magéjét.

-         Jaj, tényleg! Mielőtt elfelejteném... - Átnyújtott egy kicsi piros dobozt. - Kicsit megkésve, de boldog szülinapot! - Szóhoz sem tudtam jutni. Bambán álltam a szoba közepén egyik kezemben a születésnapi ajándékommal, a másikban pedig Gee ajándékával. Hirtelen felindulásból szorosan magamhoz öleltem.

-         Köszönöm. - Suttogtam, úgy, hogy csak ő hallja. Miután elengedtem én is átnyújtottam a piros csomagoló papírba vont ékszert. - Neked is boldog szülinapot. - Csak meredtünk egymásra és a kezünkben lévő kis dobozokra.

-         Ne álljatok már ott! Inkább nézzétek meg, hogy mit kaptatok! - Szót ránk Frank. Szerintem ő jobban izgult az ajándékok kiléte miatt, mint mi magunk.

Kinyitottam a kis piros dobozt és megpillantottam egy ezüst nyakláncot. A kezembe vettem és közelebbről is megvizsgáltam Elképesztően gyönyörűnek láttam és még tetézte a dolgokat, hogy volt rajta egy picike szív alakú medál.

-         Huh Hel, ez rohadt jó! - Gerard hangja hívott vissza a lenbe. - Nagyon tetszik, köszönöm. - Mondta miközben felhúzta a karkötőt. Majd kíváncsian fürkészte az arcom. - Azért tetszik egy kicsit az ajándékod?

-         Persze, szóhoz sem jutok! - Éreztem, hogy a szemem sarkában megjelenik egy könnycsepp a meghatódottságtól. Gyorsan a nyakamba akasztottam a láncot és megtörölgettem a szemem. Nem akartam túl érzékenynek látszani.

A nap hátralevő része gyorsan elszaladt. Két ora körül visszaindultunk New Yorkba. Még volt egy kis házim ezért otthon is volt mivel foglalatoskodnom. Este viszonylag korán lefeküdtem, mert még mindig fáradt voltam az éjszakázás miatt.  

Másnap délután mindenki otthon volt, mikor haza a suliból, Apa és Kelly a Konyhában beszélgetett, Ray a nappali egyik sarkéban gitározott, Bob és Frank beszélgettek. „Régen volt már ennyire életteli a ház." Csak Gerardot nem láttam sehol, de pár pillanat múlva megjelent a lépcső tetején.

-         Brian, Kelly itt van egy barátom New Yorkban, Nem lenne gond, ha egy kicsit idejönne?

-         Nem, dehogy.

-         Ki ez a barátod? - Tette fel a kérdést Bob.

-         Khm... Emma Lewis... - Éreztem a hogy  kifut az arcomból a vér.

 

***Fél óra múlva***

Az emeleti nappali kanapéján ültem Gee és Emma társaságában és hallgattam a beszélgetésük. Én magam sem tudom, hogy' keveredtem közéjük, de  az biztos volt, hogy nem akartam kettesben hagyni őket.

-         Képzeld, kapta itt egy remek állást! - Izgatottan mesélte Emma.

-         Tényleg? Ez király!

-         Aha! Már kerestem is egy albérletet és nem sokára ide fogok költözni, úgyhogy többször tudunk majd találkozni! - Széles mosollyal mustrálta Gerard egész testét, aminek hatására olyan gonoszan néztem rá, hogy szinte megrémültem magamtól.

-         Gerard, ide tudnál jönni egy kicsit? - Kiabált a földszintről Ray.

-         Bocs, mindjárt jövök. - Mondta nekünk.

Miután Gee eltűnt a láthatárról Emma felállt és lassan elém sétált.

-         Na ide figyelj te kis liba, ha azt hiszed, hogy elveheted tőlem Gerardot akkor nagyon tévedsz! - Leesett az állam.

-         N-nem tudom, hogy miről be-beszélszélsz. Meg amúgy is; Gee mióta a tulajdonod? - Megpróbáltam elslisszanni mellette, de elkapta a vállam és visszalökött a kanapéra.

-         Ne tedd itt nekem a hülyét! Látom, hogy' nézel rá! - Léptek hallatszottak a lépcső felől. Segítségért akartam kiáltani, de egyszerűen nem jött ki hang a számon. - Ha valakinek elmered mondani, hogy miről beszélgettünk, akkor az nagyon megbánod! - A szava nyomatékosításaként még egyszer megszorította vállam, majd gyorsan leült eddigi helyére és mosolyogva nézett Gerardra, amint felért a szobába.

Csak ültem a kanapén és a sokktól tisztára lemerevedtem. Majd amikor kicsit sikerül összeszednem magam. Motyogtam valamit és bementem a szobámba. Becsuktam az ajtót és leültem a fal tövébe. Még sírni sem bírtam...     








Weblap látogatottság számláló:

Mai: 33
Tegnapi: 5
Heti: 67
Havi: 495
Össz.: 102 054

Látogatottság növelés
Oldal: Venom írása. Helena, 10. Fejezet (Fan Fiction)
Amatőr Írok Honlapja! - © 2008 - 2024 - amatorirok.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »