1.Az új szomszédok

 

   Esik a hó, én az ablakban ülök és mereven bámulok kifelé. A vázlatfüzetem az ölemben fekszik, a kedvenc rotlingomat pedig az ujjaim közé zártam. Észrevettem, hogy a körmömről eléggé lekopott a fekete festék. Tudom, hogy újra kéne festenem őket vagy le kéne róluk kaparni a maradék festéket, de se időm se kedvem nincs hozzá. Ekkor ismét kinéztem az ablakon, most a szomszéd házat kezdtem figyelni, amely szomorúan és gótikusan várta jövendőbeli lakóit.

Lakóit... Erre a szóra még gondolnom is fájdalmas. Ez nekem csak azt jelenti, hogy még több nemkívánatos ember vesz körül, ráadásul az édesanyám ismeri is őket még a fő suliról.

Kérdezgettem róluk, de csak a szokásos választ kaptam: nagyon rendes emberek…

 

- Frankie! Kisfiam! Kész a vacsora, gyere enni! - Hát igen, anyukám még így 16 évesen is becézget.

- Megyek, csak egy pillanat!

„Csak egy pillanat.”Mindig ezt mondom, ha az időt akarom húzni, de most még ehhez is túl depis vagyok. Hiányoznak a barátaim és még kábé egy jó hétig nem is látom őket. Erről is, azaz idióta sí-szünet tehet, csak az a jó benne, hogy nincs iskola. A barátaim is csak a családjukkal mentek el látogatni a rokonokat. Úgy, hogy most egyedül vagyok…

 

Nem akartam kihúzni a gyufát, így lementem az ebédlőbe. A családom többi tagja már az asztalnál ült, ezért csendesen csatlakoztam hozzájuk. Leültem az öcsém, Mikey mellé, mint minden este. A szüleink velünk szemben ültek.

 

Ez a vacsora is olyan volt, mint a többi, csak én voltam csendesebb. Mikor végeztem elmentem fürödni, majd aludni. És az alvással együtt következett a szenvedés, mivel álmatlanság gyötör.

 

Hiába próbáltam aludni nem sikerült. Három órára járhatott az idő, amikor hallottam, hogy megérkeztek az új szomszédok…

  Másnap reggel amikor felkeltem, nem igazán volt kedvem semmihez, ezért úgy döntöttem még fekszem az ágyban egy kicsit.

Nem telt el tíz perc, de Mikey már be is robogott a szobámba, és levágta magát az ágyamra, úgy, hogy a bal könyöke beékelődött a bordáim közé.

- ÁÁÁÁáááááá! Mike! Normális vagy?! - Ordítottam felháborodva.

- Ja, bocs. Képzeld anya meghívta az új szomszédokat ebédre és most felküldött, hogy kelcselek fel. – Nem tudom, hogy volt képes mind ezt egy szuszra elmondani.

- Ez most Komoly? Miért? – Értetlenkedtem. Semmi kedvem nem volt bájologni senkivel. – Amúgy hány óra van?

- Igen komoly, és 11:23 van.

- Mi?! Már 11 is elmúlt? Miért csak most keltesz? Hányra jönnek a „vendégek”?- Majd’ felrobbantam a dühtől.

- Délre jönnek. – Válaszolta nyugodtan, miközben az asztalomon keresett valamit.

    - Mit keresel? – Kérdeztem, miközben feltápászkodtam az ágyon.

-   Semmit csak...csak...csak a hajvasalót. – Makogta.

-   Minek az neked? Talán tetszeni akarsz Aliciának?

-   Nem, csak neked akarok segíteni készülődni.

-   Ugyan már megint mimet tetted tönkre, hogy most hirtelen, ilyen segítőkész lettél? – Kérdeztem gyanakodva.

-   Semmit nem tettem tönkre!!! Csak tudod az új szomszédok között van egy 14 éves lány is, gondoltam...

-   Gondoltad játszod a kerítőt. Figyelj rám, nagyon rendes vagy meg minden, de ha barátnőre lesz szükségem majd kerítek magamnak valakit.

-   Jó, csak amióta szakítottál Julie-val nem volt barátnőd.

-   Okay, értem, de most menny el, kérlek. Had öltözzem fel.

-   Rendben. –És ezzel el is ment.

 

Hát igen... Julie. Amióta kiderült, hogy megcsalt és szakítottunk, azóta nem volt barátnőm. De talán így is kell lennie, a szerelmet nem nekem találták ki, és amúgy is ebből a szakításból egy remek szám született, az I’m not okay.

---

Oldal: Venom írása. 1. Fejezet
Amatőr Írok Honlapja! - © 2008 - 2024 - amatorirok.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat